Már régóra akartam írni egy rövid novellát, mert valahogy a történeteket sosem fejezem be. A z ötlet megvan, csak egy idő után, elmúlik a kezdeti varázs, és nem tudom befejezni, képtelen vagyok rá. Most viszont csak egy rövid szösszenettel jöttem, amit az utolsó leadott The Vampre Diaries rész ihletett. Semmi extra, de szerettem volna megosztani veletek. Jó olvasást, és remélem elnyeri a tetszéseteket.

Menj tovább, hogy elolvashasd.

Regrets - Stefan

Ma majdnem megtörtem.
Vicces dolog ez az emberség dolog. Katherine-nek nem volt igaza. Nem nehéz visszafogni, hanem lehetetlen. Ha már egyszer éreztél, nincs visszaút.
Elena…
Ahogy Katherine is mondta, ahhoz, hogy nyerhessek Klaussal szembe, őrültnek kell lennem. Ma végre megtaláltam egy újabb gyenge pontját. Elindultam egy úton, és most már nem fordulhatok vissza, akármilyen nehéz is legyen. De Elena. Bármit is teszek, akármi is történjen, amit iránta érzek, nem tudom megváltoztatni. S azt sem, hogy elvesztettem őt.
Klaus. És a bosszú. Már csak ez maradt nekem. Elvette tőlem, ami a legfontosabb. S ezzel mindent elvett tőlem. Ezért meg fog fizetni.
De Elena. Hagynom kell, el kell engednem, különben sosem lehet boldog, csak árnyat üldözne, azt a Stefant, aki már sosem lehetek az ő szemében. Elvesztettem a jogot hozzá, mikor itt hagytam. Várt rám, de ez idő alatt, annyira eltávolodtam tőle, hogy nem tehetem… nem mehetek vissza. Nem megy. Szembe kellett volna szállnom Klaussal… a fenébe is. Akkor, még vele lehetnék. Mikor visszatértem láttam, hogy néz Damonre. S Damon őrá. Bár még nem vallotta be magában. Egy része, nem tudom mekkora része, még ragaszkodik hozzám, de el kell vágnom ezeket a szálakat, hogy végre elengedhessen. Amíg nem érzi, hogy elvesztett, nem fog lépni, csak öröke megreked mellettem, a rám való várakozással. Le kell számolnia velem.
Damon érzi, a fenébe is, hiszen jól ismer. Mindent tud. Legyek bármennyire is őrült, tegyek akármekkora őrültséget is, előbb vagy utóbb, rá jön mi történt. Mikor megmentettem, akkor is. A szemében láttam, hogy üvölt felém a kérdés. Miért? S ha nem is akarta elhinni, nem tudta elhinni, mondjon bármit, vagy tegyen bármit, mélyen legbelül ott volt benne a gyanú, a kétely, hogy valami más történt, mint amit látott. El akarta hinni, hogy elvesztem, ezt akarta hinni, hogy Elena… a fenébe is. Elena vele lehet.
Akármennyire is tagadom, hogy nem akarok a régi lenni. Tehetek bármit, megölhetek akárkit, mélyen legbelül semmi sem változik. Csak a bűntudat nő. S ma, ma amikor Elena… amikor Elena a hídon… úgy éreztem nem bírom tovább, megtörök, itt a vége, elvesztem. A legmélyebb szintre süllyedtem le, ahova valaha kerülhettem. Még én magam sem értem, hogy volt erőm ezt tenni vele. De nem tudja, nem tudhatta, hogy ha Klaus nemet mond is, megállok. Nem mondhattam el neki. Nem tudhatja, hogy még mélyen legbelül, van a régi Stefánból. Nem tudhatja meg. El kell engednie, tudom, hogy csak a fejében él a kép, arról, hogy szeret. El kell engednie, hogy Damonnal lehessen. Mert mindketten megérdemlik. Elvesztettem Elenát. Nincs jogom visszaszereznem őt, el kell taszítanom, nincs más mód. Damon bebizonyította, hogy mellette lehet, ellenben én… elbuktam.
Újra és újra és újra leperegnek előttem az események. Ahogy ott áll a hídon. Sír. A vád. Minden szava késszúrás a szívembe.
Mikor kirontott a kocsiból, nem is tudom miért, megrémültem, pedig logikus következtetés lett volna. Az lett volna csoda, hogyha egy légtérben bírt volna maradni velem. De ez jó, a gyűlölet segít. Kiszorít majd a szívéből minden szeretetet irántam. Aljas húzás volt ide hoznom őt. Előttem van a kép, ahogy a kocsi a vízen lebeg, majd lassan elmerül, s a pillanat, amikor megpillantom az arcát a parton. A fájdalom, amit rajta láttam nap nap után hónapokig. A szívembe mar a fájdalma, de az új énem, nem enged teret ennek a fájdalomnak. Klaus iránti gyűlöletem segít elnyomni mindent. Csak ez maradt nekem, ez ad erőt minden naphoz, s ha vége, talán mindennek vége. Nem kell éreznem az utána marad űrt. Vége lesz.

„Nem érdekel, mit gondolsz rólam ezután, Elena.”  A valaha volt legnagyobb hazugság, amit kiejtettem a számon. Nem érdekelhet, nem számíthat. El kell engedjen, és ha ennek csak az a módja, hogy meggyűlöljön, akkor így lesz. Ég veled.